Ooh Hii~!

Ma anyummal mentünk bankba, hogy csináljunk nekem számlát, amire lehet utalni külföldi pénzt (ez így elég idiótán hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni), de mint kiderült nekem ilyet még nem lehet, mert túl fiatal vagyok hozzá. Anyum egy kicsit felhúzta magát ezen, de engem nem igazán hatott meg annyira. Én azzal próbáltam törődni, hogy ne ájuljak el ebben az időben, ami szerencsére sikerült is. Hihetetlenül meleg volt és még most is az van. Ebben a hőségben még inkább azt érzem, hogy Izlandon szeretnék élni, nem csak azért, mert ott nincs meleg, hanem, mert tetszik a kultúra, a nyelv meg úgy az egész ország. Utána még bementünk a postára és jöttünk is haza. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ki tudtam lépni a házból és, hogy már nem szorongok annyira az utcán. Már a szorongásoldó gyógyszeremet sem viszem magammal mindig mindenhova, pedig nem olyan rég még a sarki kisboltba is nálam volt. Furcsa érzés volt ezt leírni, mert erről nem szeretek senkinek se beszélni. A barátaimnak se szívesen mondogatom el az ilyen dolgaimat, egyedül Leával beszélünk erről néha és Líviának mondtam még el. Egyszerűen csak jobban szeretem megtartani ezeket magamnak, és ha valami bajom van, azt sem szeretem elmondani senkinek. Nem szeretném viszont itt sajnáltatni magam, mert mindig is utáltam, ha sajnálnak, úgyhogy inkább beszéljünk másról.
Ma sokat beszéltem Leával, és ami leginkább meglepett az, hogy elkezdte őt érdekelni a Produce 48. Ennek nagyon megörültem, mert azok a lányok az életkéim, de azért rendesen meg is lepődtem. Küldtem egy csomó szereplőről képet Leának, meg néhány információt is írtam róluk. Már nagyon várom a következő részt és azt hiszem Lea is. Megbeszéltük, hogy a finálét majd közösen nézzük meg. Csodálatos három és fél órás minőségi időtöltés lesz. Ma beszéltem még Líviával és Márkkal is. Lívia a másik legjobb barátnőm, Márk pedig a legjobb fiúbarátom. Ma más nem igazán történt, úgyhogy itt is van a mai kihívás.